Moha

Osztályozás

Hagyományosan törzsi szinten (Bryophyta néven) tárgyalták őket, a legtöbb új vizsgálat szerint azonban a mohák nem alkotnak monofiletikus csoportot (nincs kizárólagos közös ősük, ezért parafiletikusak). A filogenetikus értékelések szerint három „moha-vonalra” szokás osztani őket, amiket törzsi szinten szerepeltetnek:

Becősmohák (Anthocerophyta)
Májmohák (Hepatophyta vagy Marchantiophyta)
Lombosmohák (Bryophyta)

Mindhárom törzsnek vannak bizonyos közös jellemzői, amik alapján mégsem indokolatlan közösen tárgyalni őket.

Régebbi osztályozásuk:

Mohák (Bryophyta)
- Májmohák (Herpaticae) osztálya
- Lombosmohák (Musci) osztálya

Közös jellemzőik

Mint minden embriós növényre (Embryophyta), rájuk is jellemző az embrió jelenléte: a zigóta osztódása után a fiatal diploid sporofiton a gametofiton szervezetében marad egy ideig.

A többi embriós növénytől megkülönbözteti őket a szállítószövet hiánya. Bár szállításra alkalmas sejtek, sejtcsoportok a moháknál is előfordulnak (a lombosmoháknál a sporofitonban és a gametofitonban is, néha igen fejlett formában, a májmoháknál csak a gametofitonban, a becősmoháknál egyáltalán nem), ezek nem homológok az edényes növények (Tracheophyta) edényeivel, valódi rostasejtek és lignin semmiképpen sincsen bennük.

Életfázisaik váltakozása során a gametofiton szakasz dominál a sporofitonnal szemben

Sporofitonjuk nem ágazik el, és azon csak egyetlen sporangium fejlődik ki, a többi embriós növénnyel szemben

Nincs önálló vízháztartásuk (poikilohidrikusak). Víztartalmuk környezetfüggő, a vizet teljes testfelületükön veszik fel. A szárazságtűrő mohák egyes fajai kiszáradt állapotban is több évig életképes maradnak, életfolyamataik víz jelenlétében teljesen helyreállnak (akár múzeumi példányoké is)

Evolúciójuk

A mohák törzsfejlődése, evolúciós kapcsolatrendszere, a többi embriós növényhez való viszonyuk még nincsen teljesen feltárva. Az alábbi kladogramokon két hipotézis látható ezzel kapcsolatban:

Májmohák alapi helyzetben Becősmohák alapi helyzetben

Törzseik és ismertebb nemeik

Becősmohák

Májmohák – telepes és leveles formák is tartoznak közéjük.

Csillagos májmoha (Marchantia)
Anthoceros
Vízicsipke (Riccia) 1-6 cm-es teleptestű májmoha. Lápos vizekben az egész Földön gyakori. Tarthatjuk akváriumban.
Békalencsemoha (Ricciocarpus) Szív alakú, sárgászöld májmoha, középen árkolt karéllyal. Semleges vagy savanyú lápos vizekben lebeg, leapadás után szalag alakú pikkelyeivel a talajhoz tapad.
Illatos májmoha (Mannia) A teleptest 1-2 cm nagyságú. Felül sötétzöld, alul vörösbarna, a telepvégeken fehér pikkelyes rojtokkal. Jellemző „ceruzaszaga”, a virginiai boróka aromás illatára emlékeztet.

Lombosmohák – a leveles szár jellemzi őket. A levélkék szórtan ülnek a száracskán. Egyes fajtáknál a spóratok a felálló száracska csúcsán fejlődik, másoknál az oldalágakon fejlődnek ki.

Tőzegmoha (Sphagnum)
Ezüstmoha (Bryum)
Fácskamoha (Climacium)
Világítómoha (Schistostega)
Szőrmoha (Polytrichum)

Következő községek

További községek